Mit jelent valójában iskolaérettnek lenni?
Mit jelent valójában iskolaérettnek lenni?
Többet, mint betűket és számokat ismerni
Az iskolakezdés közeledtével sok szülőben felmerül a kérdés: vajon készen áll már a gyermekem az iskolára?
Ilyenkor gyakran arra gondolunk, tud-e számolni, felismeri-e a betűket, le tudja-e írni a nevét, vagy mennyi verset ismer. Ezek látványos és könnyen megfigyelhető teljesítmények, az iskolaérettség azonban jóval többet jelent a megszerzett ismereteknél.
Egy gyermek lehet kíváncsi, okos és sok területen tájékozott, mégis nehézséget jelenthet számára, hogy hosszabb ideig figyeljen, több részből álló utasítást kövessen, önállóan elkezdjen egy feladatot, vagy nyugodtan folytassa, ha valami elsőre nem sikerül.
Az iskolai beváláshoz több képesség összehangolt működésére van szükség.
Képes-e figyelni és feladatban maradni?
Az iskolában a gyermeknek nemcsak az őt különösen érdeklő tevékenységekre kell figyelnie. Olyan feladatokat is el kell végeznie, amelyeket más választott számára, esetleg hosszabbak, ismétlődnek vagy nagyobb erőfeszítést igényelnek.
Az iskolaérettség szempontjából ezért nem az a kérdés, hogy a gyermek képes-e hosszú ideig csendben ülni. Sokkal fontosabb, hogy életkorának megfelelő ideig részt tud-e venni egy irányított tevékenységben, megérti-e az instrukciót, és kisebb segítséggel vissza tud-e térni a feladathoz, ha valami elvonja a figyelmét.
A figyelem nem állandó tulajdonság. Függhet a gyermek érdeklődésétől, fáradtságától, a környezeti ingerektől és a feladat nehézségétől is.
Meg tudja-e jegyezni, mit kell tennie?
Az iskolában gyakran hangzanak el több részből álló utasítások: „Vedd elő a füzetedet, nyisd ki a megfelelő oldalon, majd karikázd be a képeket!” A gyermeknek meg kell értenie és rövid ideig észben kell tartania ezeket a lépéseket, miközben végrehajtja őket.
Ehhez munkamemóriára van szükség. Ez teszi lehetővé, hogy a gyermek egy feladat elvégzése közben megtartsa és felhasználja a szükséges információkat.
Az óvodai mindennapokban ezt figyelhetjük meg például akkor, amikor a gyermek megjegyzi egy játék szabályait, követ egy rövid mozgássort, teljesít egy több részből álló kérést, vagy elmeséli egy történet fontosabb eseményeit.
Mit tesz, ha nem sikerül elsőre?
Az iskolai feladatok között mindig lesznek olyanok, amelyek nem sikerülnek azonnal. Fontos, hogy a gyermek képes legyen próbálkozni, segítséget kérni, elfogadni egy másik ötletet, vagy újrakezdeni a feladatot.
A problémamegoldás nem azt jelenti, hogy mindenre önállóan megtalálja a helyes választ. Sokkal inkább azt, hogy gondolkodni kezd, felhasználja a korábbi tapasztalatait, és szükség esetén változtat az első elképzelésén.
A hibázás kezelését ugyanúgy tanulni kell, mint bármely más képességet. Biztonságos, támogató környezetben a gyermek megtapasztalhatja, hogy a hiba nem kudarc, hanem a tanulási folyamat természetes része.
Megérti és ki tudja fejezni magát?
Az iskolában a gyermeknek értenie kell a hozzá intézett kérdéseket és utasításokat, valamint képesnek kell lennie arra, hogy gondolatait mások számára is követhetően megfogalmazza.
Ehhez nem feltétlenül választékos beszédre van szükség. Fontosabb, hogy el tudjon mesélni egy számára fontos eseményt, meg tudja fogalmazni, ha valamit nem ért, kérdezni tudjon, és a helyzetnek megfelelően kapcsolódjon be a beszélgetésbe.
A nyelvi képességek a gondolkodással is szorosan összekapcsolódnak. Amikor a gyermek elmondja, hogyan jutott el egy megoldáshoz, sorrendbe rendezi a gondolatait, megnevezi az összefüggéseket, és tudatosabbá teszi saját gondolkodását.
Tud-e alkalmazkodni a közösséghez?
Az iskola közösségi helyzet is. A gyermeknek együtt kell működnie a társaival, várnia kell a sorára, követnie kell a közös szabályokat, és el kell fogadnia, hogy nem mindig ő dönt a tevékenységről.
Ez nem azt jelenti, hogy mindig csendesnek, engedelmesnek és konfliktusmentesnek kell lennie. Sokkal fontosabb, hogy fokozatosan képes legyen alkalmazkodni, segítséget kérni, jelezni a szükségleteit, és egy nézeteltérés után visszatérni a közös játékhoz vagy feladathoz.
Az érzelmi önszabályozás sem azt jelenti, hogy a gyermek soha nem lesz dühös, csalódott vagy szomorú. Inkább azt, hogy egyre több saját eszköze van ahhoz, hogy ezekből az állapotokból megnyugodjon, és folytatni tudja a tevékenységét.
Mennyire önálló?
Az iskolakezdéshez a mindennapi önállóság is hozzátartozik. A gyermeknek el kell igazodnia a saját holmijai között, követnie kell a napirendet, és bizonyos feladatokat folyamatos felnőtt segítség nélkül kell elvégeznie.
Az önállóság azonban nem azt jelenti, hogy mindent egyedül kell megoldania. Az is fontos készség, hogy felismerje, mikor van szüksége segítségre, és megfelelő módon tudjon kérni.
Otthon sokat segíthetünk azzal, ha életkorának megfelelő feladatokat bízunk rá, időt hagyunk a próbálkozásra, és nem végzünk el helyette automatikusan mindent, ami elsőre lassabban megy.
Milyen szerepet kap a mozgás?
Az iskolai feladatok a test számára is kihívást jelentenek. A gyermeknek meg kell tartania az ülő testhelyzetet, használnia kell az eszközöket, tájékozódnia kell a füzetben és a térben, valamint össze kell hangolnia a szem és a kéz munkáját.
Az egyensúly, a testséma, a két testfél együttműködése, a finommotorika és a mozgások megfelelő szervezése mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermek kevesebb erőfeszítéssel vegyen részt az asztali feladatokban.
Ezért az iskolaelőkészítésben a mozgásnak ugyanúgy helye van, mint a gondolkodási, nyelvi vagy kézügyességi feladatoknak.
Nem ellenőrzőlista, hanem összkép
Az iskolaérettség nem egyetlen képességen múlik, és nincs olyan gyermek, aki minden területen egyformán teljesít. Lehet, hogy valaki könnyen megjegyzi az információkat, de nehezebben vár a sorára. Más gyermek ügyesen mozog és gyorsan gondolkodik, ugyanakkor bizonytalanabbul fejezi ki magát.
Egy-egy nehézség önmagában még nem jelenti azt, hogy a gyermek nem áll készen az iskolára. Azt érdemes figyelni, mennyire tudja különböző képességeit együtt használni, hogyan boldogul a hétköznapi feladathelyzetekben, és mely területeken van még szüksége támogatásra.
Hogyan segít az iskolaelőkészítő foglalkozás?
A foglalkozások során játékos, mégis tudatosan felépített feladatokon keresztül gyakoroljuk az iskolakezdéshez szükséges képességeket. A gyermekek mozognak, történeteket hallgatnak és alkotnak, szabályjátékokban vesznek részt, emlékezeti és gondolkodási feladatokat oldanak meg, miközben fokozatosan egyre önállóbbá válnak.
A foglalkozások a NILD Tanulási Terápia óvodásoknak szóló módszertani elemeire is épülnek. Fontos szerepet kap a közös gondolkodás, a pontos megfogalmazás, a problémamegoldás és annak tudatosítása, hogyan jutott el a gyermek egy-egy megoldáshoz.
A legfeljebb négyfős csoport lehetőséget ad az egyéni figyelemre, ugyanakkor a gyermekek egymástól is tanulhatnak, együttműködhetnek és megtapasztalhatják a közös szabályok működését.
Hiszem, hogy az iskolaérettség nem csupán azt jelenti, hogy egy gyermek mennyit tud. Sokkal inkább azt, hogy képes-e kíváncsian, bátran és örömmel tanulni. Az iskolaelőkészítés célja ezért nem az első osztály előrehozása, hanem azoknak az alapoknak a megerősítése, amelyekre a gyermek később magabiztosan támaszkodhat.