„A kisgyermekem hol ezzel, hol azzal a kezével rajzol. Ez baj?” Sok szülőben felmerül ez a kérdés az óvodáskor vége felé, különösen az iskolakezdés közeledtével. Ötéves kor körül már gyakran megfigyelhető, hogy a gyermek bizonyos feladatokhoz szívesebben használja az egyik kezét, de a kézválasztás még nem mindenkinél következetes.
Az iskolaérettség nem egyetlen képességen múlik, és nincs olyan gyermek, aki minden területen egyformán teljesít. Egy-egy nehézség önmagában még nem jelenti azt, hogy a gyermek nem áll készen az iskolára. Azt érdemes figyelni, mennyire tudja különböző képességeit együtt használni, hogyan boldogul a hétköznapi feladathelyzetekben, és mely területeken van még szüksége támogatásra.
Nemcsak az számít, mennyi időt tölt a gyermek a képernyő előtt, hanem az is, mit néz, mikor és kivel. A cikkben bemutatom, hogyan kapcsolódhat a képernyőhasználat a figyelemhez és az alváshoz, valamint milyen családi szokások segíthetik a tudatosabb egyensúly kialakítását.
A sakktáblás játékoktól a teljes játszmáig A gyerekek nálam nem rögtön teljes sakkpartival kezdenek. Sakktáblás játékokon és egyszerű sakkvariánsokon keresztül, fokozatosan ismerik meg a bábuk mozgását, miközben tervezni, dönteni, alkalmazkodni és méltósággal veszíteni is tanulnak.
Nem tudhatjuk, milyen munkát végez majd gyermekünk felnőttként, de segíthetünk megalapozni azokat a képességeket, amelyekre egy változó világban szüksége lehet. Éppen ezért nem az a legfontosabb kérdés, hogy milyen szakmát válasszon majd, hanem az, hogy képes lesz-e tanulni, gondolkodni, alkalmazkodni és együttműködni egy folyamatosan változó világban.
