Ági Mozgás logo elérhetőségekkel
Tulipán Ágnes

Tudja, mit kellene csinálnia – miért nem sikerül mégis?

Tulipán Ágnes

Tudja, mit kellene csinálnia – miért nem sikerül mégis?

A mozgás automatizálódásának szerepe a figyelemben és az iskolai feladatokban

Sok gyermek pontosan érti, mit kérnek tőle, mégsem tudja úgy végrehajtani a feladatot, ahogyan szeretné. Elindul, de közben elveszíti a sorrendet, lemarad az instrukció következő részéről, túl lassan dolgozik, vagy hamar elfárad. Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy nem figyel eléggé, nem akarja megcsinálni, vagy nem gyakorolt eleget.

A háttérben azonban az is állhat, hogy egyes mozgásos működései még nem váltak kellően biztossá és automatikussá. Emiatt olyan feladatok is sok figyelmet igényelnek tőle, amelyek más gyermekek számára már szinte maguktól mennek.

Mit jelent az automatizálódás?

Egy új mozgás megtanulásakor eleinte szinte minden részletre külön figyelünk. Tudatosan irányítjuk, mit csináljon a kezünk vagy a lábunk, milyen sorrendben következzenek a mozdulatok, és mekkora erőt használjunk.

A gyakorlás során a mozgás egyre biztosabbá válik, így később már kevesebb tudatos figyelmet igényel. Gondoljunk például a lépcsőzésre vagy a cipő felhúzására: egy begyakorlott mozdulatsor közben már beszélgetni, tervezni és a környezetünkre figyelni is tudunk.

A gyermekeknél ugyanez a folyamat zajlik. Ha azonban egy mozdulat még bizonytalan, annak irányítása több figyelmet köt le. Így kevesebb maradhat a párhuzamosan végzett feladatra.

Amikor a ceruzafogás minden figyelmet leköt

Az írás nemcsak a betűk ismeretét kívánja meg. A gyermeknek megfelelően kell ülnie, megtartania a törzsét, rögzítenie a papírt, irányítania a ceruzát, szabályoznia a nyomás erősségét, és közben követnie kell a sorokat és a haladási irányt.

Ha a ceruzahasználat még bizonytalan, a gyermek figyelmének jelentős részét lekötheti a kéz és az ujjak irányítása. Közben nehezebben követheti a pedagógus utasítását, lassabban haladhat, vagy elveszítheti, hogy hol tartott a feladatban.

Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy mozgásfejlődési nehézség áll a háttérben. A hasonló tüneteknek többféle oka lehet. Azt azonban érdemes megfigyelni, mennyi erőfeszítést kíván a gyermektől maga a mozgásos kivitelezés.

A test megtartása is feladat

Az iskolában a gyermeknek hosszabb ideig kell egy helyben ülnie, miközben figyel, gondolkodik és dolgozik. Ehhez megfelelő izomtónusra, egyensúlyi működésre és testtartási kontrollra is szükség van.

Ha a testhelyzet megtartása sok energiát igényel, a gyermek gyakran változtathatja a helyzetét, rátámaszkodhat az asztalra, lecsúszhat a széken vagy hamar elfáradhat. Kívülről úgy tűnhet, hogy nyugtalan vagy nem figyel, miközben lehet, hogy a teste számára megterhelő az adott helyzet fenntartása.

Hasonlóan összetett feladat egy mozgássor követése is. A gyermeknek meg kell jegyeznie az instrukciót, megfelelő sorrendben kell használnia a végtagjait, tartania kell a ritmust, és szükség esetén javítania kell a mozgásán.

Mit gyakorolnak a gyerekek a szenzomotoros fejlesztő tornán?

A foglalkozásokon a mozgást érzékelési, figyelmi és gondolkodási feladatokkal kapcsolom össze. A gyermekek másznak, gurulnak, egyensúlyoznak, labdáznak és különböző akadályokat oldanak meg.

Egy feladat során például végig kell haladniuk egy meghatározott útvonalon, közben megjegyezniük az eszközök sorrendjét, követniük egy szabályt, vagy mondókával kísérniük a mozgást. Ilyenkor egyszerre gyakorolják:

  • a mozgás tervezését és pontos kivitelezését;
  • az egyensúlyt és a testhelyzet szabályozását;
  • a két testfél összehangolt használatát;
  • a szem és a kéz együttműködését;
  • a ritmus és a sorrend megtartását;
  • az instrukciók megértését és követését;
  • a figyelem fenntartását;
  • az önellenőrzést és a hibák javítását.

A mondókák és énekek sem csupán vidámabbá teszik a foglalkozást. Segíthetik a ritmus megtartását, és lehetőséget teremtenek arra, hogy a gyermek a beszédet és a mozgást összehangolva végezze.

Miért fontos a fokozatosság?

A cél nem az, hogy a gyermek egyszerre minél nehezebb feladatot kapjon. Ha egy mozgás még bizonytalan, először azt gyakoroljuk egyszerűbb helyzetben. Amikor már biztosabban végzi, fokozatosan új elemet kapcsolhatunk hozzá: megváltoztathatjuk az irányt vagy a tempót, mondókát adhatunk hozzá, illetve hosszabb sorrendet kell megjegyeznie.

Így a gyermek a már megszerzett képességeire támaszkodva léphet tovább. A megfelelő nehézségű feladat kihívást jelent, de teljesíthető marad, ezért a gyakorlás sikerélménnyel is társulhat.

Miért van szükség előzetes felmérésre?

Ugyanaz a látható nehézség többféle háttérrel is összefügghet. A bizonytalan ceruzahasználat mögött például állhat finommotoros éretlenség, testtartási bizonytalanság, koordinációs nehézség vagy kevés gyakorlás is.

A felmérés során ezért nemcsak azt figyelem, hogy a gyermek egy feladatot teljesít-e, hanem azt is, hogyan oldja meg. Megnézem többek között a mozgás pontosságát, ritmusát, az egyensúlyt, a két testfél együttműködését, a testsémát, a figyelmet és a feladattartást. Ezek alapján határozhatók meg azok a területek, amelyek támogatást igényelhetnek.

Mikor érdemes segítséget kérni?

Egyetlen jel vagy időnként előforduló ügyetlenség még nem jelent problémát. Érdemes azonban szakemberrel konzultálni, ha több helyzetben és tartósan azt tapasztaljuk, hogy a gyermek:

  • mozgása bizonytalanabb vagy ügyetlenebb a kortársaiénál;
  • nehezen tanul meg új mozgásokat;
  • kerüli a mászást, az egyensúlyozást vagy a labdás játékokat;
  • gyakran elesik, nekimegy tárgyaknak, vagy nehezen adagolja az erejét;
  • hamar elfárad rajzolás, írás vagy ülő feladatok közben;
  • nehezen követ több részből álló instrukciókat;
  • könnyen elveszíti egy feladatsor ritmusát vagy sorrendjét;
  • rendszeres gyakorlás mellett is sok erőfeszítéssel végzi a mozgásos feladatokat.

A szenzomotoros fejlesztés célja nem az, hogy a gyermek még több elvárással találkozzon. Olyan játékos, mozgásos tapasztalatokat biztosít, amelyek a saját fejlettségi szintjéhez igazodnak. A fokozatosan felépített feladatokon keresztül biztosabbá válhat a mozgása, miközben a figyelmet, a feladattartást és az önszabályozást is gyakorolja.

Nem azért nem sikerül neki, mert nem elég okos. Lehetséges, hogy bizonyos alapok megszilárdításához még időre, megfelelő gyakorlásra és személyre szabott támogatásra van szüksége.