Hogyan figyelhetjük meg a gyermek kialakuló kézdominanciáját?

„A kisgyermekem hol ezzel, hol azzal a kezével rajzol. Ez baj?”

Sok szülőben felmerül ez a kérdés az óvodáskor vége felé, különösen az iskolakezdés közeledtével. Ötéves kor körül már gyakran megfigyelhető, hogy a gyermek bizonyos feladatokhoz szívesebben használja az egyik kezét, de a kézválasztás még nem mindenkinél következetes.

A kézpreferencia fokozatosan alakul ki, és nem egyik napról a másikra válik egyértelművé. Ezért önmagában nem feltétlenül jelent problémát, ha egy 5–6 éves gyermek időnként váltogatja a kezét.

Mit jelent a kézdominancia?

A kézdominancia azt jelenti, hogy a gyermek a pontosabb, összetettebb mozgást kívánó feladatokhoz rendszerint ugyanazt a kezét választja. Ez lesz a vezető vagy domináns kéz. A másik kéz eközben segítő szerepet tölt be.

Rajzoláskor például a domináns kéz vezeti a ceruzát, a segítő kéz pedig megtartja és szükség esetén elfordítja a papírt. Vágás közben az egyik kéz használja az ollót, a másik pedig igazítja az anyagot. A két kéz tehát nem ugyanazt végzi, mégis összehangoltan dolgozik.

A kézdominancia nem azt jelenti, hogy az egyik kéz „jó”, a másik pedig „ügyetlen”. A sikeres feladatvégzéshez mindkét kézre szükség van, csak eltérő szerepben.

Kézpreferencia és kézügyesség nem ugyanaz

A kézpreferencia azt mutatja meg, melyik kezét választja szívesebben a gyermek. A kézügyesség pedig azt, mennyire pontosan, gyorsan és hatékonyan használja az adott kezét.

Előfordulhat, hogy a gyermek gyakrabban választja az egyik kezét, de az összetettebb finommozgásokban még nem elég gyakorlott. Az is megtörténhet, hogy egyszerű feladatoknál bármelyik kezét használja, de rajzoláshoz, vágáshoz vagy apró tárgyak elhelyezéséhez már következetesen ugyanazt választja.

Ezért nem egyetlen mozdulat vagy rajzolás alapján érdemes megítélni a kézdominanciát. Sokkal többet mond, ha különböző helyzetekben, hosszabb időn keresztül figyeljük meg a gyermek kézhasználatát.

Miért váltogathatja a kezét?

A kézváltogatásnak több oka lehet, és nem mindegyik jelent nehézséget.

A gyermek választhatja azt a kezét, amelyik közelebb van az eszközhöz. Ha a filctollat a jobb oldalára tesszük, valószínűleg a jobb kezével nyúl érte, míg a bal oldalán lévő tárgyat a bal kezével veszi fel.

Feladatfüggő is lehet a kézhasználata. Elképzelhető, hogy rajzolni az egyik kezével szeret, labdát dobni vagy kanalat használni viszont a másikkal. Az oldalpreferenciák nem feltétlenül minden tevékenységben azonos módon jelennek meg.

Az is előfordulhat, hogy a gyermek azért vált kezet egy hosszabb rajzolás közben, mert elfárad. Ilyenkor nemcsak a kézdominanciát érdemes figyelni, hanem a ceruzafogást, a kéz terhelhetőségét, a testtartást és azt is, mennyi erőfeszítést kíván tőle a feladat.

Hogyan figyelhetjük meg otthon?

A legjobb, ha természetes játék- és hétköznapi helyzetekben figyeljük meg, melyik kezét használja a gyermek.

Érdemes megfigyelni például, melyik kezével:

rajzol vagy fest;
használja a kanalat;
fogja a fogkefét;
dob célba egy kisebb labdával;
helyez el apró tárgyakat;
épít kockákból;
fűz gyöngyöt;
nyit ki egy dobozt;
használja az ollót.

Nem szükséges kérdezgetni, hogy „Melyik kezeddel szeretnéd?”, és nem kell kijavítani a választását. Tegyük az eszközt a gyermek elé, a test középvonalába, hogy szabadon nyúlhasson érte. Ha mindig valamelyik oldalára vagy közvetlenül az egyik kezébe adjuk, akaratlanul is befolyásolhatjuk a választását.

Azt is figyelhetjük, hogy összetettebb feladatoknál kialakul-e a két kéz közötti szerepmegosztás. Megtartja-e az egyik kezével a papírt, miközben a másikkal rajzol? Segít-e az egyik keze, amikor a másikkal fűz, vág vagy csavaroz?

Nem szabad eldönteni helyette

A cél nem az, hogy minél hamarabb kiválasszuk a gyermek domináns kezét. Különösen fontos, hogy a bal kéz használatát ne próbáljuk jobb kézre cserélni.

Ha még nem egyértelmű a kézpreferencia, hagyjunk időt, biztosítsunk változatos tapasztalatokat, és figyeljük meg a természetes választását. A gyakorlás sem azt jelenti, hogy felszólítjuk: mostantól mindig ugyanazt a kezét használja.

A gyermek számára olyan játékok hasznosak, amelyekben mindkét kéznek feladata van. Ezek segítik a két kéz összehangolt használatát, miközben a vezető és a segítő kéz szerepe természetes módon formálódhat.

Milyen játékok támogathatják ezt a folyamatot?

Jól használhatók azok a tevékenységek, amelyekben a két kéz eltérő, de egymást kiegészítő munkát végez:

gyurmázás és sodrás;
papírtépés, hajtogatás és vágás;
gyöngyfűzés;
építés és szerelős játékok;
kupakok le- és felcsavarása;
tészta nyújtása és kiszúrása;
matricák lehúzása és felragasztása;
labdás játékok;
mászás és kúszás;
ritmusos, keresztező mozgások.

A test középvonalának átlépését kívánó játékok során a gyermek a jobb kezével a teste bal oldalán, illetve a bal kezével a jobb oldalon is dolgozik. Erre jó példa, amikor keresztben elhelyezett tárgyakat kell átpakolnia, nagy fekvő nyolcast rajzol a levegőbe, vagy zenére ellentétes kezével érinti meg a térdét.

A cél azonban ezeknél sem a jobb- vagy balkezesség kialakítása, hanem a két testfél együttműködésének és a mozgások összehangolásának gyakorlása.

Mikor érdemes segítséget kérni?

Egy-egy kézváltás miatt még nem kell megijedni. Érdemes azonban szakemberrel konzultálni, ha az iskolakezdéshez közeledve a kézhasználat tartósan nagyon bizonytalan, és ehhez más nehézségek is társulnak.

Ilyen lehet például, ha a gyermek:

egy feladaton belül is gyakran váltogatja a kezét;
hamar elfárad rajzolás vagy más finommozgásos tevékenység közben;
kerüli a rajzolást, vágást vagy apró tárgyakkal végzett játékokat;
nehezen használja együtt a két kezét;
a segítő kezét alig kapcsolja be a feladatba;
bizonytalanul lépi át a test középvonalát;
ceruzafogása vagy mozgása rendszeres gyakorlás mellett is nehézkes;
általános mozgáskoordinációja is bizonytalanabb.

Ilyenkor nem az a kérdés, hogy a gyermek jobb- vagy balkezes lesz-e. Inkább azt érdemes megvizsgálni, hogy kézhasználatát befolyásolja-e finommotoros, koordinációs, testtartási vagy mozgásszervezési nehézség.

A kézdominancia a fejlődés egyik állomása, nem pedig az iskolai siker önálló biztosítéka. A szülő legtöbbet azzal segíthet, ha nem sürgeti és nem irányítja a választást, hanem változatos mozgásos és kézügyességi tapasztalatokat biztosít. Így a gyermek saját fejlődési ütemében válhat egyre biztosabbá és ügyesebbé a kézhasználatban.

A kézpreferencia fokozatos kialakulásáról és megfigyeléséről: Hand preference, performance abilities and hand selection in children, Royal Children’s Hospital – Hand preference.

Vissza a blogra