„Majd kinövi…” – mikor várhatunk, és mikor érdemes segítséget kérni?
„Majd kinövi…” – mikor várhatunk, és mikor érdemes segítséget kérni?
A gyermekek nem egyforma ütemben fejlődnek. Van, aki korán kezd beszélni, de később válik magabiztossá a mozgásban. Más gyermek ügyesen mászik és labdázik, miközben több időre van szüksége ahhoz, hogy hosszabb mondatokban fejezze ki magát.
Az egyéni különbségek természetesek. Éppen ezért egyetlen nehézség vagy lassabban kialakuló képesség még nem feltétlenül jelent fejlődési elmaradást.
A „majd kinövi” azonban nem minden helyzetben elegendő válasz. Ha egy jelenség tartósan fennáll, több területen is megfigyelhető, vagy jelentősen megnehezíti a gyermek mindennapjait, érdemes utánajárni a hátterének.
Mit jelentenek a fejlődési mérföldkövek?
A fejlődési mérföldkövek olyan mozgásos, kommunikációs, gondolkodási és társas képességek, amelyek egy adott életkorban a gyermekek többségénél már megfigyelhetők.
Ilyen például:
- a járás kialakulása,
- az első szavak és mondatok megjelenése,
- a közös játékba való bekapcsolódás,
- az egyszerű utasítások megértése,
- az önálló öltözködés egyes lépései,
- vagy a rajzoláshoz és eszközhasználathoz szükséges kézügyesség fejlődése.
Ezek az életkori támpontok nem vizsgakövetelmények, és nem azt jelentik, hogy minden gyermeknek pontosan ugyanazon a napon kell elsajátítania egy adott képességet. Inkább abban segítenek, hogy észrevegyük a fejlődés irányát, és felismerjük, ha egy gyermeknek valamelyik területen több támogatásra lehet szüksége.
Ne csak egyetlen képességet figyeljünk
A gyermek fejlődése nem különálló területek sorozata. A mozgás, a beszéd, a figyelem, az önszabályozás, a gondolkodás és a társas kapcsolatok kölcsönösen hatnak egymásra.
Ha például egy gyermek bizonytalanabb a mozgásban, előfordulhat, hogy kerüli a játszótéri helyzeteket. Így kevesebb közös játékélményhez jut, ami a társas kapcsolataira és az önbizalmára is hatással lehet.
Ha nehezebben érti vagy fejezi ki magát, könnyebben alakulhat ki frusztráció. Ez kívülről türelmetlenségnek, ellenkezésnek vagy dühkitörésnek tűnhet, miközben a háttérben kommunikációs nehézség állhat.
Ezért egy-egy tünet helyett mindig a gyermek teljes működését és a helyzetek összefüggéseit érdemes megfigyelni.
Mikor lehet még nyugodtan várni és figyelni?
A kivárás indokolt lehet, ha:
- csak egyetlen kisebb bizonytalanság figyelhető meg;
- a gyermek folyamatosan halad előre, még ha lassabban is;
- a nehézség nem akadályozza jelentősen a játékban és a hétköznapi tevékenységekben;
- az új képességek fokozatosan megjelennek;
- a gyermek segítséggel egyre sikeresebben oldja meg a helyzeteket;
- és a környezetében lévő felnőttek is fejlődést tapasztalnak.
A várakozás azonban ne passzív legyen. Figyeljük meg, hogyan változik a gyermek teljesítménye néhány hét vagy hónap alatt, milyen segítséggel boldogul jobban, és mely helyzetek okoznak számára tartós nehézséget.
Mikor érdemes utánajárni?
Nem egyetlen jelenség, hanem a tartósság, a gyakoriság és a mindennapi életre gyakorolt hatás a legfontosabb.
Érdemes segítséget kérni, ha:
- több fejlődési területen is bizonytalanság mutatkozik;
- a nehézség hosszabb időn keresztül változatlanul fennáll;
- a gyermek láthatóan szeretne teljesíteni, de rendszeresen kudarcot él át;
- a probléma otthon és a közösségben is megjelenik;
- akadályozza a játékot, az önállósodást vagy a társas kapcsolatokat;
- a gyermek egyre inkább kerül bizonyos tevékenységeket;
- a környezet támogatása ellenére sem látható előrelépés;
- vagy a szülőben tartósan megmarad az érzés, hogy valami nincs rendben.
A szülői megérzés önmagában nem diagnózis, de fontos jelzés. A szülő látja legtöbbféle helyzetben a gyermekét, ezért az ismétlődő megfigyeléseit érdemes komolyan venni.
Milyen területeken jelenhetnek meg tartós nehézségek?
Mozgás és kézügyesség
Figyelmet érdemelhet, ha a gyermek rendszeresen elesik, bizonytalan az egyensúlya, nehezebben tanul új mozgásokat, vagy feltűnően kerüli a labdázást, mászást és egyéb mozgásos játékokat.
A finommozgások területén jelezhet nehézséget, ha nem szívesen rajzol, gondot okoz számára az olló, az evőeszköz vagy a ruházat kezelése, illetve a kézügyességet igénylő tevékenységekben hamar elfárad.
Beszéd és kommunikáció
Érdemes odafigyelni, ha a gyermek később kezdett beszélni, beszéde tartósan nehezebben érthető, gyakran keresi a szavakat, vagy nem tudja életkorának megfelelően elmesélni az élményeit.
A kommunikáció része a beszéd megértése is. Előfordulhat, hogy a gyermek az egyszerű kéréseket teljesíti, de a hosszabb, több lépésből álló utasításoknál rendszeresen elakad.
Figyelem és önszabályozás
Kisgyermekkorban természetes, hogy a figyelem még könnyen elterelődik, és az érzelmek szabályozása is fejlődésben van. Akkor érdemes alaposabban megfigyelni a helyzetet, ha a gyermek az életkorához képest nagyon rövid ideig tud bekapcsolódni egy tevékenységbe, a váltások rendszeresen kibillentik, vagy kisebb nehézségnél is azonnal feladja.
Fontos azt is megfigyelni, hogy minden helyzetben jelentkezik-e a probléma, vagy csak fáradtan, zajos környezetben, csoportban vagy bizonyos feladattípusoknál.
Gondolkodás és feladatvégzés
A lassabb feladatmegértés, a lépések elfelejtése vagy az önálló munkához szükséges sok segítség szintén figyelmet érdemelhet. Különösen akkor, ha a gyermek egyébként érti a feladat célját, mégis rendszeresen elveszíti a fonalat vagy nem tudja megszervezni a tevékenységét.
A képességek között természetesen lehetnek különbségek. Ha azonban egyes területek között feltűnően nagy az eltérés, érdemes megvizsgálni, milyen támogatással lehetne kiegyensúlyozottabbá tenni a fejlődést.
Amit nem érdemes kivárni
Különösen fontos mielőbb gyermekorvossal vagy megfelelő egészségügyi szakemberrel beszélni, ha a gyermek elveszít egy korábban már megszerzett képességet. Például kevesebbet beszél, mint korábban, már nem végez el egy megtanult mozgást, vagy jelentősen megváltozik a kapcsolatteremtése és viselkedése.
Ugyancsak mielőbbi utánajárást indokolhat, ha a fejlődési nehézséghez fájdalom, feltűnő gyengeség, mozgásbeli aszimmetria, hallási vagy látási probléma gyanúja társul.
Ilyen helyzetekben nem a fejlesztő foglalkozás az első lépés, hanem az orvosi kivizsgálás.
Hogyan készüljünk fel a szakemberrel való beszélgetésre?
A „valami nem stimmel” érzés fontos, de a konkrét megfigyelések még többet segítenek. Érdemes röviden feljegyezni:
- Mióta tapasztalható a nehézség?
- Milyen gyakran fordul elő?
- Mely helyzetekben jelenik meg?
- Otthon és közösségben egyaránt megfigyelhető?
- Mi az, ami könnyebbé teszi a feladatot?
- Milyen változás történt az elmúlt hónapokban?
- Mit mondanak az óvodában vagy az iskolában?
- Hogyan éli meg mindezt a gyermek?
Ezek a megfigyelések segítenek eldönteni, hogy elegendő-e további támogatás és követés, vagy szükség van részletesebb vizsgálatra.
Kihez fordulhatunk?
A megfelelő szakember attól függ, melyik területen jelentkezik a nehézség.
Első lépésként szóba jöhet:
- a gyermekorvos,
- a védőnő,
- a pedagógiai szakszolgálat,
- logopédus,
- gyógypedagógus vagy fejlesztőpedagógus,
- pszichológus,
- illetve az adott területre képzett mozgásfejlesztő szakember.
A cél nem az, hogy minél gyorsabban címkét adjunk a gyermeknek, hanem hogy megértsük, miben és milyen módon van szüksége segítségre.
A korai segítség nem sürgetést jelent
A korai támogatás nem arról szól, hogy siettetjük a gyermek fejlődését, vagy minden egyéni különbséget problémának tekintünk. Arról szól, hogy ha egy nehézség tartósan fennáll, nem hagyjuk a gyermeket hosszú ideig egyedül küzdeni vele.
Nem kell minden apró eltérés miatt megijedni. De a szülő aggodalmát sem érdemes egy automatikus „majd kinövi” válasszal lezárni.
Néha valóban elegendő egy kis idő. Máskor néhány jól megválasztott változtatás vagy célzott támogatás jelenti azt a segítséget, amelyre a gyermeknek szüksége van ahhoz, hogy képességeit magabiztosabban használhassa.