Szenzoros integrációs zavar

Napjainkban egyre több kisgyermeket érint a szenzoros integrációs zavar, amelyről sajnos még mindig kevés szó esik, holott rendkívül lényeges a probléma felismerése és kezelése. A szenzoros feldolgozási zavar egy neurológia probléma mely felmérések szerint a gyerekek 16%-át érinti (forrás: www.spdstar.org).

Már óvodáskorban megkezdhetőek azok a célzott fejlesztések, amelyek segítségével a gyermekek iskolás korukra általában teljes mértékben felzárkózhatnak.

De mit is jelent pontosan ez a zavar?

A szenzoros integrációs zavar olyan idegrendszeri nehézség, amely során az érzékszervekből érkező ingerek feldolgozása problémát okoz. Aki szenzoros feldolgozási zavarral él, az nem képes megfelelően feldolgozni a környezetéből vagy akár a saját szervezetéből származó ingereket. Ezt a problémát azonban nem az agy szerkezetének sérülése, hanem a működésének nem megfelelő hatékonysága okozza, ami nem jelent értelmi gyengeséget. (Forrás: Adhd Magyarország)

Az érintett gyermekek számára a mindennapi hangok, érintések, szagok vagy fények gyakran kellemetlenek, sőt, sokszor kifejezetten zavaróak lehetnek. A nehézség gyakran a mozgáskoordinációban is megnyilvánul. A korai jelek felismerésének hiánya vagy azok félreértelmezése miatt a szülők olykor más, komolyabb diagnózissal – például autizmussal vagy ADHD-val – azonosítják a tüneteket. Pedig a szenzoros zavar sok esetben önállóan is fennáll, és célzott mozgásfejlesztéssel hatékonyan kezelhető.

Bár Magyarországon már több mint egy évtizede foglalkoznak szakemberek ezzel a zavarral, a társadalmi tudatosság még mindig alacsony szinten áll. Pedig a korai felismerés és a szakember segítsége kulcsfontosságú, hiszen a fejlesztő terápia nem szégyellnivaló, hanem egy alapvető lépés a gyermek harmonikus fejlődésének érdekében. Egy-egy jól megtervezett fejlesztési program segítségével a gyermek másfél-két év alatt megtanulhatja kezelni az őt érő kellemetlen ingereket.

Mik a leggyakoribb tünetek?

Az érintett gyermekeknél tapasztalható például túlzott érzékenység bizonyos hangokra, különös reakciók bizonyos érintésekre, vagy akár szelektív hallás. A mezítláb járás elutasítása, a hajmosás, hajvágás, illetve egyes ruhadarabok címkéi komoly kényelmetlenséget okozhatnak számukra. A finommotoros készségeket igénylő tevékenységek – például a rajzolás, vágás vagy írás – gyakran nehézséget jelentenek, csakúgy, mint a különböző fény- és színingerekhez való alkalmazkodás.

Az óvodáskor kulcsfontosságú a tünetek felismerése szempontjából, hiszen ebben az életkorban a pedagógusok és a szülők már észrevehetik a problémák jeleit. A fejlesztések minél korábbi megkezdésével nemcsak a mozgásbeli ügyetlenséget lehet orvosolni, de az idegrendszer fejlődésének támogatásával a gyermekek teljes mértékben felzárkózhatnak társaikhoz. A mozgásfejlesztés célzott formái bizonyítottan segítik az érintett idegrendszeri területek optimális működését.

Mi történik, ha a kezelés elmarad?

Bár felnőttkorra a zavaró tünetek többsége enyhül, néhány kellemetlenség, például egyes ízek, szagok vagy érintések érzékenysége megmaradhat. Ezeket a felnőttek már gyakran képesek kordában tartani, azonban az önbizalomhiány és az alacsony önértékelés továbbra is kísértheti az érintetteket. Amennyiben a gyermekek nem kapnak időben megfelelő támogatást, életüket gyakran a kudarctól való félelem és a bizonytalanság határozhatja meg, ami megnehezítheti az új kihívásokkal való szembenézést.

A szenzoros integrációs zavar tehát olyan probléma, amely megértést, odafigyelést és szakértői segítséget igényel, hogy a gyermekek teljes értékű életet élhessenek. A korai felismerés és fejlesztés nemcsak az érintett gyermekek, hanem a családok számára is megkönnyíti a mindennapokat.

A szenzomotoros terápiák (DSZIT, Ayres, TSMT, Alapozó) az idegrendszer érését elősegítő gyakorlatok révén csökkentik, vagy megszüntethetik a szenzoros feldolgozási zavar tüneteit, ezzel jelentősen javítva a sikeres felnőtté válás esélyét.