Szenzoros integrációs zavar segítése – Ismertető szülőknek és pedagógusoknak

A szenzoros integrációs zavar (angolul: Sensory Processing Disorder – SPD) azt jelenti, hogy a gyermek idegrendszere nehezebben dolgozza fel az érzékszervekből érkező ingereket. Ez az inger lehet hang, fény, tapintás, mozgás, íz vagy akár egyensúlyérzékelésből származó információ. A feldolgozási nehézségek miatt a gyermek viselkedése eltérő lehet a megszokotthoz képest – olykor túl érzékeny, máskor épp kevésbé reagál az ingerekre.

Jellemző tünetek, jelek

A tünetek nagyon sokfélék lehetnek, attól függően, hogy a gyermek túlérzékenyen vagy alulérzékenyen reagál bizonyos ingerekre:

Túlérzékenység (hiperreaktivitás):

• Zavarja a ruhák címkéje, varrása, cipő viselése
• Nem szereti a hajmosást, körömvágást, ölelést
• Erős hangokra, fényekre erőteljesen reagál (pl. befogja a fülét)
• Könnyen megijed, kerüli a játszótéri eszközöket
• Nehezen viseli az újdonságokat, változásokat

Alulérzékenység (hiporeaktivitás):

• Erősebb ingerekre van szüksége (szeret csapkodni, ütögetni, gyakran elesik)
• Kevésbé fájdalomérzékeny
• Folyamatosan mozog, hintázik, ugrál
• Nem figyel oda a nevére, nehéz kapcsolatot teremteni vele
• Gyakran „fura” dolgokat csinál (szagolgat tárgyakat, megrág dolgokat, túl közel megy másokhoz)

Fontos: ezek a tünetek önmagukban nem jelentenek diagnózist, de ha több is tartósan fennáll, érdemes szakemberhez fordulni (pl. mozgásterapeuta, gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus).

Mit tehetsz, ha felmerül a gyanú?

• Figyeld meg a gyermeket különböző helyzetekben
• Jegyezd fel a tipikus reakciókat
• Konzultálj mozgásterapeutával, fejlesztőpedagógussal
• Ne hibáztasd sem magad, sem a gyermeket

Hogyan segíthetsz otthon?

• Alakíts ki biztonságos, kiszámítható napirendet – a strukturált környezet megnyugtató lehet.
• Biztosíts szenzoros játékokat – például: gyurma, kinetikus homok, babzsák, hinták, puha takarók.
• Mozgás, mozgás, mozgás! – napi szinten építs be célzott, ritmikus mozgásokat: mászás, gurulás, ugrálás, kúszás.
• Csak akkor beszélj hozzá, ha már tényleg figyel rád.
• Használjatok órát a feladatok teljesítéséhez.
• Figyelj az igényeire – ha valamit kellemetlennek él meg (pl. hangos porszívó), igyekezz elkerülni vagy segíteni az alkalmazkodásban fokozatosan.
• Ölelés, de csak ha ő is szeretné – fontos a testközelség, de mindig tiszteletben kell tartani, hogy mikor, mit visel el.

Segítség az óvodában, iskolában

• Adj időt az átállásra, váltásokra – pl. új tevékenység megkezdése előtt előre mondd el, mi fog történni.
• Legyen „biztonságos sarok” – egy nyugodt, ingermentes hely, ahová elvonulhat.
• Használj vizuális segítséget – képek, piktogramok, napirendkártyák nagy segítséget jelentenek.
• Alakíts ki egyéni szabályokat – pl. megengedett, hogy hintázzon vagy „tapizós” tárgyat tartson a kezében, ha attól jobban figyel.
• Kerüld a túlzott jutalmazást vagy büntetést – ezek a gyerekek nem szándékosan „rosszak”, csak másképp érzékelik a világot.

A szenzoros integrációs zavarral élő gyermek nem rossz, nem neveletlen – csak más a világa. Ha megértjük és támogatjuk, sokat fejlődhet, és egyre jobban tud alkalmazkodni a mindennapi helyzetekhez. A türelem, az empátia és a megfelelő mozgásos, érzékszervi fejlesztés csodákra képes. Megértéssel és megfelelő segítéssel a gyermek kiegyensúlyozottabb, boldogabb lehet.